Bár nem vártam semmi ilyesmit, azért kicsit zavar, hogy nem érzem azt a mindent megváltó katarzist, amit az a tény jelenthetne, hogy VÉGE. Kellett volna még pár nap, vagy legalább az a megnyugtató érzés, hogy én mindent megtettem, és most már lesz, ami lesz. Maradtak bennem le nem írt, ki nem mondott dolgok, okos gondolatok, előre fájnak a helyesírási és szám-személy egyeztetési hibák, amik a rohanás miatt nem lettek kijavítva, és úgy egyáltalán. Nem tudom mihez kezdek holnap reggel. Pedig dolgom lenne elég éppenséggel....
... meg mondjuk lehet nem ártana emberi formát öltenem most már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése