Én nem leszek demagóg, nem fogok a fürdőszoba meg a cigistop miatt panaszkodni. Én beléptem az ajtón, és zokogtam, hogy hová lett az a kis lyuk, amit ott hagytam 5 éve, megköszöntem az égnek, hogy 3 év után először ismét nem lesz egy olyan szobatársam sem, aki megkeseríti a napjaimat, hogy együtt lakhatok a barátommal, és ha kinézek az ablakon, a Gellérthegy néz vissza. Reggel nem Jenőre kelünk, este nem zümmögésre fekszünk, éjjel nem nagylámpával alszunk...
Igaz, hogy ez egy kollégium, de nem szabad elégedetlennek lenni, mert most szintet léptünk. Nem tudom milyen lesz ott lakni, de azt hiszem boldog vagyok, és nagyon hálás azoknak az embereknek, akik segítettek, hogy idáig jussak. Igen, még az ilyen kicsi örömökhöz is sok kedves emberen keresztül vezetett az út.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése