Levelek

Az előbb egy reklámról eszembe jutott, hogy még sosem láttam ezt a Dear John című filmet, és a port.hu-n olvastam egy kommentben, hogy fenn van az egész Youtube-on, ezért a körömrágósan izgalmas EO után bekapcsoltam, de csak a feléig bírtam megnézni, mert annyira szomorú lettem, hogy gyorsan fel kellett hívnom a szőkét Skypon. Szerelmünk hajnalán, amikor ő három hónapig húzta az igát evezőt az amcsi campben, számtalanszor vártam arra, hogy hajnali három és öt között az internet és a tábor kegyességéből beszélhessek vele 5 percet vagy két órát, ő meg cserébe küldözgette a szerelmes leveleket, és a borítékra mindig ráírta, hogy hány nap van még hátra addig, amíg újra láthatjuk egymást. (awwwwwwwww) 

Azóta se tudom elhinni, hogy akadt egy férfi a világon, aki értem ilyeneket tesz, megérdemelné, hogy beillesszek ide egy csomó smiley-t igencsak szeretetreméltó!

Azóta talán egyszer se Skypoltunk, és most, amikor felvette, hirtelen rám szakadt a KedvesJános meg ez a kétéves, édesbús emlék, és csak annyit tudtam kinyögni, hogy jaj, sírni fogok, aztán benyeltem egy adag könnyet, ő meg minden plüssgyerekünk kezével mancsával integetett nekem (a közös, ámde sajnos ideiglenes) otthonról. Ez egy csoda, ami lassan két éve az enyém. 

Most megnézem a film másik felét, de már látom, hogy nem sül ki ebből semmi pozitív a végén, mert a főszereplő srác egy magyar kávézó felirat alatt (!!!!) nézte meg, ahogy összeomlanak az Ikertornyok, és tutira meg fogja hosszabbítani a szerződését az Army-val, és meg fog halni  a csaj elhagyja  szakítanak  a srác olyan lesz, mint a baka a Szegény emberek c. novellából  és nem tudom mi lesz a vége, de nem sejtek semmi jót.