Tegnap felhívott egy szülő, hogy a gyerekek kétségbe vannak esve a hatodikban, mert azt hiszik, hogy miattuk nem megyek a suliba (rosszul viselkedtek vagy mi). A másik verzió az, hogy biztos kisbabám lesz, mert fiatal vagyok és a fiatal tanárnőket mindig egy szülés veszi el a gyerekektől. Mindezt azért, mert a kolléganőm bajtársiasan nem kötötte az orrukra, hogy mi bajom van, csak sejtelmesen annyit közölt, hogy majd elmondom, ha akarom. Egyrészt tök jó érzés, hogy hiányzom egy osztálynak, másrészt meg büszke vagyok rájuk, hogy ilyen nagyszerűen működik a képzelőerejük. Lehet íratok is velük egy fogalmazást "Vajon hová tűnt K. néni?" címmel, szerintem díjnyertes pályamunkák születnének!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése