Az évi rendes szupertúra idén a sár nevű extrával gyarapodott, aminek a jobb bokám lett a nagy vesztese. A szőke bevitt a kórházba, azóta ugrál körülöttem meg masszírozza a részlegesen szakadtat, én meg sántikálok fel-alá a lakásban, mert a gatya csak sáros, az asztal csak nincsen letörölve, neki meg el kell menni dolgozni és nem bírom nézni, hogy szalad a minden... Ki gondolná, hogy egy láb így tud hiányozni, nem? Végülis úgyse voltam még soha táppénzen meg így legalább megint meggyőződhettem róla, hogy ha nekem van valami bajom, nem másnak, akkor az csak hiszti. Ja hát ja.
1 megjegyzés:
Écsanyám, a hiszti az volt, amit felfelé nyomtál...
Megjegyzés küldése