2014. január 22., szerda

elnézést, leszállna a mellkasomról?

Pánik ül rajtam, rosszkedv és idegesség, ami köszönhető a rossz munkahelyi légkörnek....
3 különböző módon szopattak meg 1.5 nap alatt, majd mikor szóvá tettem, akkor jött a fekete leves.

....meg az egyéb bürokratikus tényezőknek, amiket el kell szenvednem nekem meg a családomnak. Plusz a fejembe vettem, hogy nekem HPV-oltás kellett volna, mert most már az ég se ment meg mindenféle rákoktól, ha jönni akarnak, pedig ez az egy megelőzhető lett volna. Hozzáteszem, sajnos van hajlamom a rákra, nem a légből kapkodom ezt a hipotippet. Ahogy öregszem, egyre paranoiásabb vagyok. Sajnos erre még nagyobb hajlamom van, anyai ágon örököltem a hisztit. Hogy az anya honnan, azt nem tudom, mert a mama a béke szigete. 

Ma egy kisfiú km hosszú fekete szempilláin krokodilkönnyek csorogtak lefele, mikor odaadtam az egyes nyefidogáját, amiben a kiskunsági helyett a Kiskunságit tartotta helyesnek, meg a Petőfi-hidat meg nem oldott meg feladatokat és hát csak összejött az egyes. Én egy szőrös szívű szörnyeteg vagyok, de olyan végtelenül szomorú volt szegény, hárman simogattuk a fejét egész szünetben, ő meg csak bámulta a dogát, amit végül az egyik osztálytársa visszaadott nekem, hogy "legalább ne lássa". Jaj :( Inkább írja azt, hogy Kováchal, bánom is én!

Nincsenek megjegyzések: