Egy pár napja az jutott eszembe, hogy volt egy időszak, amikor annyira elkeseredetten kerestem munkát, hogy félig poénból, félig kíváncsiságból jelentkeztem BKV-ellenőrnek. Az élet fricskája, hogy végül tanár lett belőlem, mert a BKV nem is hívott vissza. Valljuk be, mindkét szakmában szinte előfeltétel, hogy az ember képes legyen IQ-szint süllyedésre (egyes esetekben emelésre?) és imádja a keménykedős szívatást. Én az emberek pásztora vagyok, majd jól megmutatom nekik, hogy mi a helyes. Egy diplomás gonosztevő szavai ezek.
Délelőtt meg felvételin kellett ügyelni, nesze nekem szombati munkanap, de végül jól sikerült, mert unalmamban olvasni kezdtem a Szent Péter esernyőjét, ami nagy meglepetésemre annyira szórakoztat, hogy az azóta eltelt időben a sztorin gondolkodom vagy épp olvasok és most kb. azon elmélkedtem, hogy ne maradjak-e inkább itthon a buli helyett és egyem meg a történet másik felét vacsorára. Ez tök jó érzés, ezek szerint ezért szoktam arról papolni a kölyköknek, hogy olvassanak klasszikusokat. Miért nem olvasok többet? Szomorúan butulok a mindennapokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése