2011. szeptember 8., csütörtök

általános elégedettség

Miért kell nekem anyám faszságait hallgatni korán reggel? Miért nem vagyok a könyvtárban kilenckor? TALÁN MERT TÍZKOR NYIT?

Ettől eltekintve elégedett vagyok, tegnap írtam pár oldalt az egyik szakdogámhoz, illetve vettünk egy tepsit, és csináltunk pizzát. Még sohasem használtam a kolis sütőt! Igaz ennek az az oka főleg, hogy eddig nem volt miben sütni. Viszont most teljesen rá vagyok izgulva a rakott krumplira!

El se hiszem amúgy, vasárnap óta minden éjszakát végigalszunk, még annak ellenére is, hogy koligt van, és odakinn folyamatosan üvöltenek. Hogy nincs szétrohadva a fürdő, hogy nincs leszőrözve a WC, hogy lehet úgy is élni, mint egy normális ember. Úristen, de hiányzott ez.......

2011. szeptember 7., szerda

Spriccen-spriccen, schneller, ahh, gut!

Tegnap épp hazafelé tartottam a könyvtárból, mikor odajött hozzám egy kopasz, rossz fogú férfi, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem filmben szerepelni. Ezen felröhögtem, de azért visszakérdeztem, hogy milyen film. Német gyártású filmbe keresnek szereplőket, a fizetés 20ezer euro. Ezen még jobban nevettem, és gyorsan ott hagytam.
Még gondolkozom rajta, hogy ez a bejegyzés megkapja-e a munkavadász címkét, mert végülis én az utcán lettem egy fejvadász áldozata, nem?

Azt leszögezném, hogy ebben a könyvtárban voltam, nem ebben. És nem Pista bácsival olvasgattunk a nyomdában, még ha anyám ezt is hiszi rólam. Micsoda feltételezés.

A könyvtár szó hallatán ugyanis az egész családomnak a lenti vicc ugrik be. Ilyenek ezek.

Az öreg székelyhez egy újságíró látogat le falura, hogy riportot készítsen kisiskolások részére.
- Kérem mondja el egy napját!
- Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldal szalonnát. Megiszok rá 4-5 pálinkát...
- Na de bátyám, ezt így nem lehet, mondja inkább hogy könyvet olvas.
- Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldal szalonnát. Elolvasok 4-5 könyvet, aztán addig dolgozok kinn a szántón, amíg olyannyira megnő a tudásszomjam, hogy 5-6 könyvet ismét el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba, ezért lefekszem, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagy darab csülköt 1 vekni kenyérrel. Ebéd után elmegyek a könyvtárba. A Pista már rendszerint ott vár. Együtt elolvasunk vagy 12-t, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz, mert neki meg nyomdája van!

2011. szeptember 5., hétfő

Tegnap, ma, holnap

Tegnap visszaköltöztem. A szobatárs tegnap elköltözött. Tegnap franciaágyunk lett (természetesen két összetolt szimplaágyból). Tegnap kitakarítottunk az ágyak mögött. Tegnap kiszellőzött a szoba. Tegnap kidobtam minden szemetet és tegnap újra helyem lett valahol.

Ma tiszta minden, ma illatos a pinám minden, ma újra tanítottam a kislányt, ma újra van gáz a koliban, ma fantomember lettem itt, és elégedett.

Holnap nem tudom mi lesz, de holnap megírom a diplomámat. Hármat, akarom mondani. Holnap jobb ember leszek én is.

De ma még örüljetek velem, én úgy örülök!!! Újra van íróasztalom és szétterülve alszom egy EGÉSZ ágyon. Ez LÁJK! Ez LIKE!

2011. szeptember 3., szombat

Már megint a delfinszex...

Délután egy, Kossuth rádió, Kőhalminé férje (Zolika) beszél: 

Azt hallották már, hogy hogyan párzanak a delfinek? (Ha nem a rádióban lennénk, most más szót használnék) Összejön a hím meg a nőstény, és a többi hím körülállja őket az aktus közben, és becsmérli a férfit. Végül az nyer, akinek ennek ellenére is sikerül megtermékenyíteni a csajt.
Hát, ha engem kérdeznek, nekem akkor se menne, ha dicsérnének. Elég lenne a tudat, hogy valaki ott úszkál mellettünk, és máris elmenne a kedvem.

Szerintem ez a rádió a delfinszexre szakosodott, most már biztos. 

2011. szeptember 2., péntek

Te is, fiam, Brutus?

Már a fészbuk is kezdi, nem hiszem el. ERROR. 

2011. szeptember 1., csütörtök

Napi bohózat

Több részre bontom a mondanivalómat, mert az egész napom abszurd volt.

Öcsém- A 13F brigád legkiválóbb tagja
Felkeltem 6:40-kor (a.m), hogy elkísérjem az öcsémet beiratkozni, majd egyből passziválni is az egyetemre. Elmehetett volna persze egyedül is, de tudott olyan üzletet ajánlani, ami miatt hajlandó voltam hajnalban kimászni az ágyból, és egyébként is kurva jó fej vagyok. 8:20-tól 9:15-ig egyedül várakoztam a szökőkútnál, mert az ötödéven is ma volt az első napja, és bement eligazításra osztályfőnöki órára. Ezután kimentünk az egyetemre, ahol egy halom pattanásos hökös geci már várták őket a mentorok, hogy megtartsák az eligazítást. Eltelt fél óra, de nem történt semmi különös, tán csak annyi, hogy a felsőbbévesek között volt egy csinos szőke csaj, ami a gépészmérnöki karon azért elég meglepő jelenség, valljuk be. Ó igen, és beégtünk az előttünk ülő fiú előtt, de ezt csak akkor vettük észre, mikor kipofáztuk a terem összes filatáskáját. A fila fiú egyszercsak felállt, és vitte magával a filatáskáját. A pólóján a V.I.P felirat szerepelt. Stílusos fila fiú volt. Kellett nekem eltanulni Annától a hülyeséget.

Enikő- TO international, avagy ezek mind egyformák
Aztán megérkezett Enikő, a kar tanulmányi előadója, aki ellőtt egy ilyen poént a mikrofonba: Mindenki hall? Ja, nem? Akkor emlős. Egy srác nevetett, de majdnem biztos, hogy még be volt baszva, ugyanis ezen az egyetemen a szerda a bulinap. Vagy fizettek neki. Vagy nem tudom. Lényeg a lényeg, Enikő kedves magától értetődőnek vette, hogy a 18 éves hímek tudni fogják, hogy hogyan működik az egyetem rendszere, és képesek lesznek kiszopni az ujjukból, hogy az eléjük lepakolt 25 lapra mit kell ráírni, és mit melyik borítékba kell helyezni. Enikő nem mondott szinte semmit, hanem megvárta, míg a gyerekek elbasszák a kitöltést, akad egy bátor, aki rákérdez, majd erre sietve elhadarja a helyes megoldásokat, hogy kezdődhessen a kurvaanyázás. A legvégén Enikő így szólt: " Ha nincs Önöknél az a papír, nem gond, hozzák be jövő héten a TO-ra." Csodás, de jó, hogy nekem nem kell odamennem. Ekkor a mögöttem ülő fiú diszkréten megkocogtatta a vállam, és ezt kérdezte: Ne haragudj, meg tudod mondani, hogy hol találom a TO-t? Én: Nem, én nem ide járok, sajnos nem. Ő: És meg tudod mondani, hogy mi az? 
Enikő ezt követően 35 percen keresztül szedte be egyesével a biztosítási pénzeket, mi a padban kókadoztunk a többi passziválóval, az arra járó fiatalemberek pedig a mellemet bámulták. Nem is csoda, hiszen rajtam és a szülőkön kívül kb. 10 dagadt tinilány és egy rózsaszínbe öltözött szőke cica árválkodott a teremben, a többi 200 fő mind fiú volt, olyan éppen befejeztem a mutálást, most már ideje szőrt növeszteni típus. Egy idő után már barátkoztak is, és az egyik, aki hangosan dicsekedett, hogy hány napja nem aludt a buli miatt, beadtam, hogy tegnap engem itatott pálinkával a jogászok szintjén, mire a másik megkérdezte, hogy ugye én voltam az a lány, akihez tegnap bementek a haverjával. Én hát. Ja, ismerősnek tűntem, akkor innen. Innen. Hát ilyen volt az öcsém egyeteme, első napja és első passziválása.

fogorvos- Véletlen találkozások
Ma megkaptam életem második fogtömését, és a fogorvos most is megdicsért, hogy milyen szépek a fogaim. Kifele menet meg összefutottam a helyi hostess-koordinátorral, aki minden kamuhostesskedésen ott van, ahol én naponta, esetenként óránként hazudok magamnak más személyiséget. Ilyen a világon nincs, hogy éppen ő, éppen ott, éppen akkor. A fogam még sajog, rossz volt a hangja, nagyon rossz. 

telefon- A szivattyú
Hazafele elaludtam a  buszon, és arra riadtam fel, hogy csörög a telefon. A vonal másik végén egy nő volt, aki az önéletrajzom alapján alkalmasnak talált egy holland-angol munka elvégzésére egy szivattyúkkal foglalkozó nemzetközi cégnél. Számlavezetés, fordítás lenne a feladat. Én: elnézést, de nekem nincs számviteli végzettségem. Ő: nem szükséges. Én: hollandul sem tudok, kezdő vagyok, oda is írtam. Ő: nem gond, nekünk az elég, ha szótárral le tudja fordítani a beérkező leveleket. Mennyit kérne? Én: netto xy Ő: ó, az belefér, kérem jöjjön be az interjúra. 
Ezek szerint lehetnék holland-angol-magyar könyvelő a szivattyúgyárban jó fizetésért mindenféle szakképzettség és nyelvtudás nélkül? Kaptok ajándékba szivattyút. Impossible is nothing. 

Jelzem, a napnak még nincs vége. Ez még folytatódhat!