Party rock is in the house tonight

A tegnapi este olyan volt, mint egy Aranypart-forgatás: fröcsögött a Cool-a-and-the-Gang, én meg mondtam Jenőnek, hogy ne sörözzön, sőt ideje lefeküdnie aludni, mert így nem fog tudni hatkor felkelni, hogy húzza a kukáit, és ez annyira nem tetszett neki, szóval kicsit üvöltöztünk a portán. Később is betaláltam, és olyanokat mondtam neki, hogy Jenő, csak fél órával később, könyörgöm. 

Öcsém ezalatt azt mondta AranyJánosnak, hogy Én vagyok a gép, mire ő azt mondta, hogy nem, mert az ő, és csináltak pár közös képet, ami sosem fog felkerülni a fészbukra (de), mert az öcsém szerint hülyén áll a szeme, és majd anyu levágja, hogy be volt rúgva. 

Ma reggel meg a földön ébredtem: vendégeink voltak, és csak három hely volt az ágyon, ezért Matyi önként földre küldte magát, hogy ne rá ugráljon mindenki, mikor hazajön, én meg szerelmem jeléül mellé kucorodtam. Persze reggel nem tudott levakarni magáról, de én erre nem ébredtem fel természetesen. 

Arra már de, mikor öcsém a napszemüvegét, Benya a telefonját kereste a szobában, aztán mikor lementek szétnézni a klubba, telefonon megtudtam a szőkétől, hogy a napszemüveg a nyomtatópénzes kasszában van eldugva (!). 

Viszont megérte lemenni a klubba, mert a fiúk az alagsorban minden helyiségbe benyitottak, és az egyikben ott volt a részeg gumiember, akitől megkérdezték, hogy nem látta-e a cuccaikat, mire az visszakérdezett, hogy és ti nem láttátok a szemüvegem lencséjét? Több, mint karbantartó! 

Aztán Benya kikísérte öcsémet a buszmegállóba, de a Sasadi út helyett Budaörsön szálltak le, mert véletlenül felszálltak a gyorsjáratra, ezért visszajöttek, és még paradicsomot se hoztak, pedig a semmi közepén volt egy zöldséges. 

Benya telefonja a táskájában volt lenémítva. 

Gyöngyi

Totál be vagyok fosva. Reménytelenül rettegek. Kétségbeesetten pánikolok. Szar az egész. Egy fos.

Más: öcsém ma reggel új háziállatot talált nekünk az erkélyén. Íme:

Sajnos holnap elviszik a nemzeti park emberei. Pedig szerintem meg kellene tartanunk, ha már anyám hegesztéshez használt védőszemüvegbe, esőkabátba és kesztyűbe öltözve kibogozta a szárítókötélből, és a képen látható szalonnadarabbal próbálta háziasítani. Kár, hogy egeret nem fogott neki, az úgy viccesebb lett volna. (A lábait nem mi kötöttük össze, így érkezett.)

Amúgy ez szerintetek is gyöngybagoly?

Gyöngyi a gyönyörű gyöngybagoly. 


A bagoly érkezése semmit jót nem jelent, de ha leírom, nem lesz baj.

Jenő nem írta meg a diplomáját

Anya otthon főz.

Apa kocsit hajt.

A kibaszott karbantartó meg minden reggel hattól hétig húzogatja a konténereket az ablak alatt, pedig csak heti 1-2-szer jön a kukásautó, hogy elvigye a szemetet. Jenő, te fasz!

Mozdulj!

Utálok futni, utálok ebben az utcában futni, mert ennek az utcának a végén domb van, utáltam általánosban futni, utáltam az általános iskolás tesitanáraimat, utáltam cooper-t futni, utálok hegyet/dombot mászni, utálok kocogni és utálom, amikor a barátom azt hajtogatja, hogy soha nem szabad megállni futás közben és sétálni, mert akkor már nem is hatékony a mozgás.

Szeretek futógépen futni, mert szeretem látni, hogy milyen gyorsan futok, hány kilométert tettem meg, soha nem állok meg közben, csak lassítok, de sokáig bírom, és mindig újabb célokat tudok kitűzni közben, pl. na még 300 méter, és akkor egész lesz a szám, na még 1.5 perc, és akkor egész lesz az idő, na még 120 méter, mert akkor egész szám lesz a kalória. Pedig tök mindegy, egy futás után úgyse látszik rajtam semmi, de nekem ez nagyon fontos, és ez ad erőt, hogy tovább fussak. 

Elegem van belőle, hogy csak ülök, elegem van belőle, hogy folyik rólam a zsíros bőr, elegem van belőle, hogy gyenge vagyok és satnya, főleg mióta be vagyok zárva egy könyvtárba, ahol mindig rettenetesen éhes vagyok, és ahol az egyetlen táplálék, amihez gusztusom van, az a pogácsa és a kávé. Unom, hogy nincs időm normális kaját csinálni, vagy ha mégis, akkor azt nem tudom magammal vinni, és egész nap éhezem, hogy aztán este 9-kor lelkiismeret-furdalással egyem meg az ebédemet. 

Én egy fiatal nő vagyok, mégsincs kockás lapos hasam, mégis nagy a fenekem és olyan a kis arcom, mint egy pirospozsgás, jóllakott óvodásé. 

Én most elkezdem számolni oldalt a sporttevékenységgel töltött időt, és ha nem gyarapszik a szám, rúgjatok belém, olvassátok a fejemre, vigyetek el tollasozni vagy kidobózni, vagy korcsolyázni, vagy görkorizni vagy biciklizni vagy aerobikra (!?) vagy jógázni (Ildikó!), vagy csak írjatok egy üzenetet, hogy fussak fel a hegyre, mint ma reggel, és szenvedjek egy kicsit magamért. Biztassatok, mert szükségem van rá, és mert nincs itt a szeretett középiskolás tesitanárom, Zita néni, hogy 40 percig piszkáljon, amiért próbálom elsunnyogni a felüléseket meg a békaügetést. Meg persze olvasom Dömpert is, hogy ihletet merítsek.

Büszke akarok lenni magamra. 

PÁL

A tanítványomat múlt héten megdicsérte az osztályfőnöke, mert Ignotus helyett Ignotus Pált mondott az órán, mikor megkérdezték, hogy ki volt a Nyugat főszerkesztője, neki meg dagadt a mája az osztálytársak előtt, hogy ő ezt tudja. Tőlem hallotta előző nap, ÉS MEGJEGYEZTE! Ilyenkor úgy érzem, hogy van remény, a cápák hínárt esznek majd emberi láb helyett, a folyók visszafelé folynak, a Nap meg körbetáncolja a Holdat, a gyerek egyszercsak okos lesz, én meg keblemre ölelem a világot. 

Engem szeret ez a kislány, én szeretem őket, jaj, és ugye a szeretetnek gyógyító ereje van, és megvilágosítja a sötétségben élőket, és igen, egyszer érdekelni fogja, amiről beszélek, igen! Egyszer ő matekozik majd az én gyerekemmel. 

(hétfő délelőtti önlelkesítésünket hallották) 

"Egy kis hazai"

Tegnap találtam két db dvd-t, amin szerepel többek között pár videó egy régi spanyol nyaralásról, amin az ex-nő, az ex-osztálytársak és pár ismerős vettek részt. Nem hagyta megnézni, pedig az én szekrényemben volt hónapokig. Véletlenül. 

Anyám azt mondta korábban, hogy a múltat is el kell fogadni, ha a fiút el akarom fogadni. Most egész lazán viselkedtem, és egyszer se ordítoztam, hogy elhagylak te szennyes életű gaz!