Angyalföldön minden kicsit más

Minden héten van pár mélypont, amikor a kétségeim elnyomják a bennem uralkodó szimpátiát. A gyakornoki helyen olyan lehetek, mint egy gyerek, teljesen átmozgatják az agyamat, a fantáziámat, és szeretek a munkatársaimmal lenni. Még a monotonabb feladatok se unalmasak. Csak...

A héten az egyik főnök elkapott, hogy röpke interjút kérjen, hogy érzem magam, mit gondolok a helyről, stb. és tényleg csupa jó jutott eszembe, de elmondtam neki is, hogy nekem fizetés kell és biztonság kell, nekem el kell kezdenem az életem. Ő meg mondta, hogy szeretnének megtartani maguknak és accountot nevelni belőlem, és jó munkaerőnek tart bla bla. Csak... csak nem tud megígérni semmit.

Ma reggel Angyalföldön voltam állásinterjún. A hr-s kérdésére, mely szerint mi demotivál engem a munkával kapcsolatban, azt feleltem, amit őszintén gondolok és ami egész reggel a fejemben harsogott: EGY ÓRA AZ ÚT ITTHONRÓL, BASZKI. Ő meg olyan arcott vágott, mintha szellemet idéztem volna véres rongyokra, és flegmán azt felelte, hogy ő járt be Gazdagrétről, 50perc volt az út, én meg még közelebb is lakom, azaz 40perc alatt itt lehet lenni. Gondolom kocsival... A cég amúgy szimpi, profi, de 1 egész óra az út. A szőke szerint ennyi idősen nem válogathatunk, de egyszerűen nem tudok másra gondolni, mint hogy fel ne vegyenek basszus, mert ez azt jelentené, hogy reggel 7kor már le kellene lépni itthonról, és a csaj finoman érzékeltette, h ez nem állami szektor, azaz a fél5-ös műszakzárás csak tájékoztató jellegű...

Visszafelé kidörzsölte a csizma a lábamat, meg a mellettem elhaladó suttyó beszólt, hogy IGEN JÓ VAGY. Cigányok, panel, suttyók, egy óra utazás, hát kell ez nekem?

Különben is vérezne a szívem a gyakhelyért. Igen, azért ahol alig fizetnek. Hát én se vagyok normális.

Genetikus dagadalom

Két hónapja járok edzeni, de nem lettem se izmosabb, se soványabb, sőt talán még inkább kövérebb, de ma box után még kívántam a futást és a további ugrálást, pedig most már nem is hi5-ozok, ha a csaj odatartja a kezét, hanem ütöm, mint a gép, és marha fárasztó. Na jó, izmosabb talán vagyok, de az úgyse látszik a zsírtól, szóval végülis mindegy is, tudtam, hogy nem is jössz el. Küldjetek valami fogyireceptet, hátha csoda történik.

Aki a férfiak szemétségeiben gazdag magánéletet vagy a ne egyél délután egy után vagy kávé reggelire, főtt sonka ebédre, fejes saláta nyersen típust és társait akarja javasolni, az inkább kíméljen. Brühühűűűű. 

A szívem darabjai

Annak mondjuk annyira nem örültem, mikor a favágónak öltözött barátom az este elején (véletlenül) orrba vágott a fejsze nyelével. Köszönöm, jól vagyok, Zala még mindig fantasztikus, a maga dimbes-dombos, pálinkával  és fröccsel átitatott valójában. 

Álomszemű

Miért van lecsukva a villamoson az egyik álomszemű?

én magamban: Nahát, milyen kreatív gyerek!

...

.....

........!

Ó, hogy az áramszedőről beszél. Érdekes... Ezek szerint élénkebb a fantáziám, mint egy ötévesnek. Még soha nem használtam azt a szót, hogy áramszedő. Nem is volt rá szükségem, talán ezért van fantáziám. 

Szóljon hangosan az ének

Tudom, hogy nagyon gáz, de minden olyan reggelen, amikor valami bosszantó/bántó/sértő dolog történt velem álmomban, a szőkére a valóságban is mérges vagyok. Szinte biztos, hogy köze van az álmaimhoz, nekem ne kamuzza azt, hogy aludt! Pl. ma éjjel is egy kenuban evezett Colossal meg az öccsével, miközben nekem az otthoni falunapon városi rendezvény dalversenyén kellett volna elénekelni Oláh Ibolya Magyarország c. számát, meg még valamit koprodukcióban. A hoppmester szerepét az Animal Canibals tagjai töltötték be. Én nem akartam énekelni, mert egyrészt nem tudok, és majd kibeszélnek a faluban, másrészt meg előtte meg kellett másznom egy dombot (K. és a domb együttes emlegetése mondhatni oximoron). De büszke voltam magamra, mert tök jól ment, megérte a kondibérlet.

Na, megyek dolgozni inkább. 

Futok, szaladok, máris rohanok

A héten sóhajtani se volt időm, és arra eszméltem, hogy csütörtök lett. Mondjuk ez pozitív, mert akkor holnap lehet mondani a Virág utcában, hogy Thank God, it's Friday, és közben eszünk ropogós-csípős csirkeszárnyat.

Ha minden jól megy, akkor 20 percen belül elintéződik a több hetes hercehurca, melynek során dupla kolidíjat kellett fizetnem, papírok és kulcsok után futkosni, nemlétező koliigazolványokból létezőt varázsolni, gazdaságis nénivel okosan bánni, stb. Hát az ember már illegális bevándorló se lehet nyugodtan? Höhö. Hozzátenném, hogy a gazdaságis nénivel még anyám is beszélt tegnap, többször is, és rettentő jófej a zord külső ellenére... és ezt nekem 6 év után kell megtudnom! Annyira hálás vagyok, hogy ilyen feltételek mellett lakhatok itt, hogy arra szavak sincsenek, és melengeti a szívemet, hogy ebben mennyi ember jófejsége van benne. Ez mind felém áramlik, és ez jó!

A munkahelyre azért kicsit félek bemenni, mert a héten kb. annyira voltam hatékony, hogy egyes feladatokat napokig csináltam úgy, hogy közben én tényleg azokkal foglalkoztam. Hjaj... 

Legalább a nap süt, gyárekek. Csak egészség legyen, meg szorítson a .... .